Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzat

Nyíregyházán hagyománya az élelmiszeriparnak és a könnyűiparnak van. Az utóbbi időben nem igen használta gazdaságát ezeknek az iparágaknak, viszont a gabonások kifejezetten jól működnek és terjeszkednek, nemcsak Magyarországon, hanem határon túl is. A könnyűiparhoz számítjuk a papíripart, ott is egy abszolút stabil gazdálkodásról tudunk számot adni, a cipőgyártás is megkapaszkodott és versenyképes tudott maradni. Az élelmiszeripar egyéb ágaiban viszont vannak problémák, ezen csak a dollár árfolyamának a javulása tud segíteni. A rendszerváltáskor az egész gépipar tönkrement, hiszen főleg az orosz piacra tudtak szállítani, és az orosz piac megszűnésével ezek a leányvállalatok felszámolásra kerültek.

Két irány indult el, az egyik az újonnan építkező kisvállalati kategória, amelyek közül most már több középkategóriájú vállalattá vált, ezek magántulajdonban vannak, és főleg nyíregyházi családi vállalkozások. A másik irány a privatizáció eredményeként külföldi tulajdonba került vállalatok, vagy később külföldiek által alapított vállalatoknak a kategóriája, ezek közép- és nagyobb vállalatok. Ide tartozik a Michelin, a Főnix, az AIP Hungária, a Butler és természetesen az Ipari Park, amelyikben az ott lévő cégek igazán igen komoly tőkeerőt és nagy foglalkoztatást jelentenek. Megjelent az elektronika, ami korábban soha nem volt a városban, és a legújabb beruházás is ezen a téren történt, az Ipari Park legújabb befektetője az Electolux hűtőgépgyár. A város azzal segített leginkább az ipar helyzetén, hogy létrehozta az Ipari Parkját nagyon sokan nem hittek abban, hogy Kelet-Magyarországon egy ilyen nagy méretű, 150 hektáros ipari parkot be lehet telepíteni. Most ott tartunk, hogy kb. a 80%-a tele van, és azon gondolkodunk, hogy hogyan lehetne bővíteni, vagy hogyan lehetne második ipari parkot nyitni. Itt bizony nagyon komoly anyagi terheket vállalt a város, ehhez kaptunk állami és PHARE támogatást is az infrastruktúra kiépítéséhez. De ha egészében nézzük, akkor is azt tudom mondani, hogy a ráfordítással a bevételek nincsenek arányban, mi ott telekárból és egyéb dolgokból kedvezményeket adtunk az ide települő vállalkozásoknak, aminek az az ellentételezése, hogy lassan 3000 ember dolgozik ott. Nagyon tőkeerős, és úgy látom, hogy hosszú távon működőképes, jól prosperáló cégek működnek az Ipari Parkban. Most az a feladat, hogy segítsünk integrálni a munkájukat, ezért segítettünk egy logisztikai központnak, hogy oda telepedjen le, és azért dolgozunk, hogy a vámudvar is ott alakuljon ki, és ezzel is költséget takarítsunk meg a vállalatoknak. Két hasonló kezdeményezésünk volt, és működik jelenleg is. Az Inkubátorházban a kisvállalkozókat várjuk, a kezdő kisvállalkozókat, akik kedvezményes bérleti díjért három, esetleg további három évig maradhatnak ott, feltételezve azt, hogy ezen idő alatt kellő egzisztenciát és kellő anyagi eszközt gyűjtenek ahhoz, hogy a saját telephelyüket meg tudják teremteni. Egy másik a Regionális Fejlesztési Rt keretében a Derkovics utcán működik, itt főleg kis- és középvállalatok dolgoznak, szintén bérleti viszonyban, és szintén arra törekszik a cég, hogy minél több munkát közösen végezzenek el. Mi adtunk eddig adókedvezményeket, de 2007-től erre nincsen lehetőség. A kisvállalkozókat a törvény értelmében adható adókedvezményekben továbbra is részesítjük. Az ipari beruházás vagy a nagyobb beruházások kapcsán mi próbáljuk megvalósítani az egyablakos ügyintézést. Ez azt jelenti, hogy ezeknek van egy felelőse, aki az ügyeket intézi, és aki a segítséget megadja a bürokrácia útvesztőjében. Ez nem mindig sikerül, de a nagyoknál azért nagyon komoly eredményt értünk el, amikor egy hét alatt adtunk építési engedélyt. Erre nem nagyon van példa sem Magyarországon, sem máshol. A törekvésünk, az, hogy egy olyan csapat álljon fel, amelyik kifejezetten csak a gazdasági engedélyezési eljárást fogja intézni akár az építési igazgatásban, akár a telephely engedélyezésben. Azt szeretnénk, ha az ügyintézés nem gátolná a beruházók munkáját.

Azt gondolom, hogy nem mellékes szempont, hogy milyen egy városnak a hangulata, hogy egy városban lehet-e jól élni, meg lehet-e találni azokat az intézményeket, amelyek a városi léthez hozzátartoznak, van-e hangulata a városnak, vannak-e rendezvényei. Részben az itt született, és itt élő városlakókat szeretnénk olyan helyzetbe hozni, hogy szeressék ezt a várost, szeressenek itt élni. De azt is szeretnénk, hogy aki ide jön hozzánk, mert úgy gondolja, hogy itt a befektetés eredményes lehet, az jól érezze magát addig az ideig amíg itt van, és ha úgy gondolja, akkor maradjon is itt, és legyen ennek a városnak a polgára, és olyan részese, aki szereti, becsüli ezt a várost, és képes és tud is érte tenni.

A régió Hajdú, Szabolcs és Szolnok megye kapcsolatából kialakult. Eldőlt, hogy ennek a régiónak az adminisztratív központja Debrecen lesz, bár néhány régiós központot Nyíregyházán szeretnénk megvalósítani. Ezek elsősorban olyanok, amelyek a mi helyzetünkből adódóan ide valók, pl. a vízügyi igazgatásnak a központját úgy gondoljuk, hogy Nyíregyházára kell tenni, hiszen árvízveszély, vízvédelmi szempontból ez a legveszélyeztetettebb terület. A munkaügyi központnál is ugyanígy gondolkodunk.

A gazdaság területén mi továbbra is a gépipart, az elektronikát szeretnénk támogatni. Nagyon szeretnénk, ha nemcsak a gyártás kerülne a városba, hanem a gyártmányfejlesztés egy része is, vagy akár a kereskedelem egy része is, azért hogy az a sok fiatal, aki jó középiskolai felkészítés után bejut az egyetemekre, az vissza tudjon jönni a városba, és a város szellemi értékét tudja növelni. A legfontosabbnak a következő időszakban a kis- és középvállalkozóknak a segítését tartom azért, hogy ők megerősödjenek, hogy legálissá tegyék a munkahelyeket, hiszen ma is nagyon sokan dolgoznak ebben a kategóriában, csak ezek egy része legálisan, a másik része pedig úgynevezett bújtatott állásban, és ezt nem lehet hosszú ideig tartani. Az európai uniós szabályokat mindenkinek, így Magyarországnak és Nyíregyházának is be kell tartani. Ez közös érdekünk, hiszen az itt befizetett adókból lehet a közösségi célokat megvalósítani. Mi arra törekszünk, hogy egy új ágazatot próbáljunk segíteni, ez az idegenforgalom. Ennek sok-sok eleme megvan a városban, és megvan a városhoz tartozó Sóstófürdőn, ezeknek az összerakása, a beruházások bővítése és nagyon komoly marketing munka szükséges ahhoz, hogy ez valóban a város számára nemcsak szórakozási lehetőség legyen, hanem keresetet és a város jövőjét befolyásoló gazdasági ágazat. 2006 végére Nyíregyházát eléri az autópálya, megépül a keleti elkerülő út, ami azt jelenti, hogy miután Nyíregyháza és Záhony között a településeket elkerülő utak is ezzel egyidejűleg megépülnek, az ukrán határ felé szabad lesz a közlekedés. Ugyanez mondható el a román határ felé is, hiszen néhány évvel ezelőtt a 41-es utat is korszerűsítették. A közlekedési infrastruktúra jó lesz, a városban kevésbé örömteli a helyzet, itt még nagyon sok teendő van, de azt gondolom, hogy a gazdaságot elsősorban a távolsági infrastruktúra befolyásolja. Én őszintén remélem, hogy a kohéziós alapból az ország többet fog költeni a vasútfejlesztésére, hiszen egy olyan kincs van a kezünkben a vasútvonallal és a záhonyi átrakóval, amit nem kihasználni bűn. Repülőterünk van, de azt gondoljuk, hogy nem szabad versenyeznünk Debrecennel. A mi repülőterünk business repülőtér lehet, ahol elsősorban a gazdasági élet szereplőinek a leszállását kell biztosítani. Ennek a feltételei már adottak, most ismét nyertünk egy pályázatot, és a feltételeket tovább fogjuk javítani.

Internet hozzáférés ügyében azt a korábbi nagy lemaradást, ami Kelet-Magyarországot jellemezte, alaposan sikerül helyrehozni. Ma ez a város egy dinamikusan fejlődő város, szép belvárossal, nagyon komoly kulturális értékekkel, és nagyon komoly szórakozási, üdülési lehetőséggel. Ezt kell nekünk elősegíteni, és megismertetni az ország és a világ lakosságát azzal, hogy ez egy zöld város, ahol tiszta a levegő, ahol nagyon komoly természeti értékek vannak részben a városban, részben a megyében. Ha ebben sikeresek tudunk lenni, akkor ez fontos előrelépést jelenthet a város és a megye számára egyaránt. Amit el kell felejtenünk az, hogy egyedül Nyíregyházát kell nekünk reklámozni. Mi egy térségnek a központja vagyunk, hiszen 20 perc autóutat jelent Tokaj és a Zemplén a maga csodálatos értékeivel és szépségével. Fél órás, 40 perces utat jelent a Tisza, Vásárosnamény és környéke a csodálatos templomaival, népművészeti és természeti értékeivel. Én azt remélem, hogy másokkal együtt összefogva sikerül ennek a városnak, ennek a megyének és ennek a térségnek a felemelkedéséhez hozzájárulni, és megmutatni azokat az értékeket, amelyekkel rendelkezünk.