Nyomdaellátó Vállalkozás - Sztancs Kft.

Jelenleg a céget M-Nyomdaellátó Papír Kft.-nek hívják. Ez 1992-ben mint Majer és Társa alakult, tehát a jelenlegi cég múltja 11 évre nyúlik vissza.

Az elképzelés a szolgáltatásra épül. A rendszerváltással házi nyomdák kezdtek kialakulni, azelőtt ez nem volt, ennél fogva erre a fajta szolgáltatásra, amit mi végzünk, egyre nagyobb igény volt. Mi nem kereskedők vagyunk: mi szolgáltatók vagyunk. Biztosítani akarjuk, hogy a nyomdásznak ne kelljen anyag után járni, ő tudjon foglalkozni a megrendelőivel, a munka elvégzésével. Szépen fejlődött a forgalom ahogy a nyomdák is fejlődtek, meg egyre több nyomda alakult. Én mindenkit arra bíztatok, hogy ha egy céget megalapított, akkor oda a pénzt állandóan vissza kell forgatni. Tehát aki kiveszi, az előbb-utóbb csődbe megy. És nagyon fontos az, hogy a cégek önmagukat tudják finanszírozni. Abban a pillanatban, hogy megpróbáljuk egymással finanszíroztatni magunkat, így a másikat tesszük tönkre és utána saját magunkat is.

Úgy látom, hogy ennek jelenleg is piaca van – megpróbáljuk ezt a hazai szolgáltatást külföldi kapcsolatokkal szélesíteni. Elég jó olasz kapcsolatunk van: '99-ben alakítottunk közösen egy Tricolor Papír Kft-t, és ezzel egy olyan papírféleséggel tudjuk a nyomdákat ellátni, ami nincs forgalomban Magyarországon. Mi a nyomdáknak igyekszünk teljes körű szolgáltatást biztosítani, tehát abból adódóan alap,- és segédanyagokat forgalmazunk. Az alapanyagokban papírok, festékek, lemezek, a segédanyagokban pedig az összes kiegészítő olyan termék, amire a nyomdásznak szüksége van – akár egy ceruzára, egy ollóra, vagy vegyszerekre, vízadalékokra, tehát több mint 1000 olyan segédanyag van, ami segíti a nyomdászt. És mi segítünk az ő igényeiket úgy kielégíteni, hogy ugye idetelefonálnak, és akkor mi megpróbáljuk az országban azt a helyet megkeresni, ahol az a legolcsóbb, és a legjobb minőségben van. Tehát mindenképpen nekünk az ügyfél érdekeit kell képviselni, mert amennyiben nem ez történik, akkor az ügyfél ezt észreveszi és egy idő után elpártol tőlünk, ami senkinek nem jó. Azt már hallottuk, hogy akár Görögország, vagy Portugália területén több tízezer vállalkozás ment tönkre, de itt én úgy érzem, hogy a kormánynak döntő felelőssége van abban, amikor a vállalkozást támogatni kell, tehát nem csak beszélni róla, hanem konkrétan támogatni is. Ez a mindenkori kormányra vonatkozik természetesen. Itt gondolok az elvonásokra egyrészt, másrészt azt nem hiszem, hogy olyan konkurencia betódulna ide Magyarországra, hiszen nincs is olyan piac, ami miatt most Brüsszelben fogják nyomni az itteni nyomtatványokat – ez kizárt dolog.

Én úgy érzem, hogy aki szereti azt, amit csinál, az ezután is meg fog belőle élni, és a helyi tapasztalatokat nem pótolja semmiféle multinacionális cégnek az idetelepülése. Itt a finanszírozás fogja eldönteni, meg természetesen a kedves kollégáknak a szemlélete, amikor úgy kell beruházni, hogy az finanszírozható legyen. Tehát vannak olyan beruházások, és itt nagyon meg kell gondolni minden egyes lépést, hogy ma van megrendelésem, de holnap nem biztos. Ilyen szempontból semmi nem biztos, tehát ezek a hely sajátosságok nem az Uniótól függnek, ezáltal csak kitágulhat ez a tevékenység.

A verseny az csak előre viheti a dolgokat, és nem gátolja. Aki életre való, az marad életben, de ez eddig is így volt. Járunk különböző tájékoztatókra, akár uniós tájékoztatókra, hogy mi várható - akár ilyen menedzserképzőre a vállalkozás fejlesztése kapcsán. Próbálunk elébe menni a feladatoknak, mert aki lépéselőnyben van, az maradhat talpon. Régiós vonatkozásban én szerintem van lehetőségünk. Országos tekintetben mi nem kívánunk országos cég lenni, de a régióban én úgy érzem, hogy számon tartanak bennünket. Olyan szolgáltatást tudunk biztosítani, ami miatt Nyíregyházáról, vagy Miskolcról, vagy Békéscsabáról, vagy a környékből megkeresnek bennünket. Régebben Romániából is volt ilyen tapasztalat, de ott is egyre inkább kialakulnak a helyi lehetőségek, ennél fogva már nem éri meg átjönni, tehát ilyen szempontból arra nem tudunk kapcsolatot tovább fejleszteni. De hát az uniós csatlakozás megköveteli a nyelvtanulást is. Ahhoz, hogy nemzetközi viszonylatban akár interneten tudjunk tájékozódni, akár a családban, tanulnak a gyermekeim angolul-németül. Én is próbálkoztam, de már nem sok remény van.