Kopiári Nándor
Tisztségviselő
Szövetkezetünk az 1950-es évek elején alakult, gyakorlatilag szövetkezetként működik a mai napig is, mert a 90-es, illetve a 2000-es években nem alakult át a cég sem kft.-vé, sem más gazdasági társasággá, ez a szövetkezeti forma maradt fent. Gyakorlatilag a profilja az elmúlt évtizedekben nem változott, hagyományosan növénytermesztéssel, állattenyésztéssel és húsfeldolgozással foglalkoztunk. Azért mondom, hogy foglalkoztunk, mert húsfeldolgozás ez évtől nincsen, tehát maradt a növénytermesztés és az állattenyésztés mint profil.
A növénytermesztésünk úgy működik, hogy 1100 hektár bérelt területen gazdálkodik a szövetkezet, ezeken megtermeljük a főbb abraktakarmányokat, saját szárítónk van, saját gépparkunk van. Vannak tárolóink, saját tápkeverőnk, és a saját tápkeverőnk készíti el azokat a tápokat, amelyeket az állatok majd elfogyasztanak. Ehhez nyilván még különféle alapanyagokat, kiegészítőket vásárolnunk kell más cégektől. Amikor kész a táp, akkor folytatódik a folyamat, a baromfi és a sertés az a két állattenyésztési ágazat, ami nálunk megtalálható. A sertésnél körülbelül 14000 darab/éves hízókibocsátásunk van, a baromfinál tojó baromfival foglalkozunk, 75000 darabos létszámmal, és 14 millió darabos évenkénti tojástermeléssel. Gyakorlatilag a megyében a legnagyobb tojástermelők vagyunk, egyik legnagyobbak vagyunk a sertéstenyésztésben is. Erre épült még a múlt év végéig a húsfeldolgozó, amelynél az aszálykár miatt nem tudtuk megvalósítani a fejlesztéseket, és most, pillanatnyilag felfüggesztettük a működését.
A növénytermesztés az úgy tűnik, hogy egyértelmű nyertese lesz az uniós csatlakozásnak, mivel 35-37 ezer forintos hektáronkénti támogatást valóban a magyar mezőgazdaság még soha nem kapott. Ezek a rendszerek majd működnek és beállnak. Ezeket pontosítani kell, és még rengeteg azonosításra van szükség, de én úgy gondolom, hogy két-három éven belül működni fog. A növénytermesztés gyakorlatilag komoly támogatáshoz jut, akinek ehhez kapcsolódóan van állattenyésztése, az nyertese lesz az uniós csatlakozásnak, úgy gondolom. Akinek teljesen vásárolnia kell a takarmányt, annak az állattenyésztése elbukhat. Bizonyos ágazatokról beszélek, ilyen a sertés és a baromfi, ami a legkritikusabb, mert jelen pillanatban minimális támogatáshoz jut ez a két ágazat. Uniós támogatás a sertésre és a baromfira nincs, csak nemzeti támogatás működik pillanatnyilag, és elég szerény mértékű a támogatás, amihez hozzá lehet jutni. A növénytermesztés nyertes lesz, a két másik ágazat veszélyes. Veszélyesen lecsökkent Magyarországon a sertésállomány, a nagyobb termelőknek lassan 40%-a hagyott fel a termeléssel, vagy ment csődbe. Az árutojó termelők viszont még talpon vannak, de azok sem tudnak olyan jövedelmet realizálni, amiből a fejlesztéseket meg tudnák valósítani.
Sertésnél a húsüzemünk nincs meg, gyakorlatilag Hajdú-Bihar megyébe adjuk el a sertéseinket. Nagyon jó minőségű sertésre álltunk rá, van egy európai minősítési rendszer, a SEUPR, sorrendben a legjobbtól a legrosszabbig, és nálunk a 75-78 % az „S” és „E” kategória, tehát 60% körüli színhús kihozatalt produkálunk, ez csúcs minőségű sertés. A baromfit és a tojást tekintve Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye a fő piacunk, illetve Budapestre is szállítunk tojást, itt is a probléma a jövedelmezőség, a tojás minőségével problémánk nincsen. Előbb vagy utóbb az Unióban most már a tojássárgájánál nemcsak méret lesz a meghatározó, hanem a tojás színkódja is, pillanatnyilag mi a legmagasabb színkódú tojást állítjuk elő. Természetesen szalmonella mentesített állománnyal dolgozunk, ami az egyik legfontosabb kritérium a tojástermelésben és az élelmiszeriparban.
Az utóbbi két évben aszályos éveket kaptunk a növénytermesztésben, a tavalyi rendkívüli mértékű volt, közel 100 millió forintos az aszálykár, az államtól kaptunk 3.6 milliót kárenyhítés címén. Ez meghatározza az idei évünket, takarmányhiánnyal küzdünk, ezt próbáljuk most megoldani. Folyamatosan nagyon magas a takarmányköltség, valahol 70% körül mozog, ez a legmagasabb költséghányad. A fejlesztés a sertésnél takarmánycég segítségével történik, etető berendezéseket és behordókat fejlesztettünk a tavalyi évben, ezzel tudtunk körülbelül 12-15% takarmányt megtakarítani. Itt lehet a legdrasztikusabban és a legcélszerűbben beavatkozni a folyamatba a takarmánynál, mert az a legdrágább. A baromfinál és a tojástermelésnél is csökkent a takarmány-felhasználásunk, az első négy hónapban a tavalyi szinthez képest olyan 6%-kal csökkent, 1 tojásra vetítve. Ez nem sok, de a jelenlegi technológiánál eredménynek mondható.
Technológiát kellene váltanunk, az EU-nak megfelelő technológiákat kellene vásárolnunk. Jelenleg a baromfi telepünk 2009-ig szintén derogációval, tehát halasztással rendelkezik, 21 ilyen telep van az országban, köztük vagyunk mi is. Ezeket a fejlesztéseket 2009-ig kell elvégeznünk, de az 550 négyzetcentimétert azt be kell tartanunk, mint állatjóléti szabályt. Most május 1-jétől a tojást jelölni kell, ami szintén kritérium az Unióban, tehát van egy uniós jele a telepünknek, és azt rá tudjuk nyomtatni tintasugaras nyomtatóval a tojásra, illetve az eltarthatóság idejét is jelölni tudjuk. Erre egyedül mi vagyunk képesek a megyében, sőt az állategészségügy szerint talán még a szomszéd megyében sincs ilyen, ez a piac megtartása szempontjából létfontosságú. Másik fontos fejlesztési irányzat, amit folyamatosan kell végeznünk, a környezetvédelmi beruházások, illetve teendők. A sertéstelepeken Magyarországon nagyrészt hígtrágya eltávolítás van, hidraulikus trágyaeltávolítás, így hígtrágya keletkezik, ezeknek a kezelése, elhelyezése a nitrát rendelet szerint kell, hogy történjen. A vizeknek illetve a talajnak a nitrát terhelése, nitrogén terhelhetősége határt szab az elhelyezésnek. Ehhez a hígtrágya mennyiséghez bizonyos területre van szükség, ezt kell most megoldanunk. Ez ugyanígy érvényes a baromfi telepre is, csak ott még töményebb a trágya, mert ott gyakorlatilag vizet alig használunk, tehát ott tömény tyúktrágya kerül ki az istállókból. Ezek a legfontosabb teendők, amelyeket el kell végeznünk.
Azért el kell mondanom, azon kívül, hogy aszálykárunk volt, meg egyéb piaci nehézségeink is voltak a sertés és a tojás területén, nyomaszt minket az állami tulajdonrész, mivel 40% körüli tulajdonhányaddal rendelkezik az állam, szavazat nélkül. Emiatt az üzletrész hányad miatt más szempontból is hátrányba kerültünk, Saphard pályázaton nem vehetünk részt, a 25% fölötti állami tulajdon rész miatt. Ezt idén év elején oldották fel, sok hátrányban volt része ilyen szempontból a szövetkezetnek. Ki fog alakulni egy egyensúly Magyarországon a hazai tenyésztők körében. Akik talpon tudnak maradni ebben a piaci helyzetben, azok elviselik a költségeket és tudnak fejleszteni. A többi ki fog hullani, ezért küzdünk mi most. A tojástermelőknél úgyszintén, ezeket a fejlesztéseket, aki meg tudja valósítani és a környezetvédelemmel együtt értem, azok talpon fognak tudni maradni, mert a fejlett technológiákkal komoly költséget lehet megtakarítani. A növénytermesztéssel, ha megkapja a támogatást, akkor nem lesz gond. A földbérleteket meg kell tartanunk, a talpon maradásnak ez lehet az esélye. A másik hosszú távú téma az, hogy hogyan fognak majd a külföldiek itt földet szerezni Magyarországon, hogyan tudnak állattartó telepekhez jutni. Ezekhez hogyan tudják a környezetvédelmet hozzárakni mint másik kritériumot, akkor a modern technológiával, nagy tőkével veszélyt jelenthetnek a magyar gazdálkodókra.