A Két Szerecsen Étterem a Nagymező és a Paulay Ede utca sarkán, a VI. kerületben nyílt meg 1998-ban. Két házaspár alapította, akiknek szenvedélyes viszonya van a gasztronómiához meg a vendéglátáshoz, és én az egyik házaspár nőtagja vagyok. Mikor mi 1998-ban megtaláltuk ezt a helyiséget, akkor a névadásnál fontos szerepet játszott, hogy utánanéztünk a ház történetének, és kiderült, hogy a Paulay Ede utca az 1800-as évek közepén a Három Szerecsen, majd a Két Szerecsen utcanevet viselte. Így jött, hogy akkor legyen valami kontinuitás, valami folyamatosság ebben az egész történetben, hogy akkor legyen az étterem neve Két Szerecsen Étterem. Ehhez próbáltuk igazítani az étterem jellegét: két szerecsen, mórok, minden, ami a Földközi-tenger környékén a gasztronómiában előfordul, így ebben benne vannak kicsit a spanyol jellegzetességek, tehát tapas-ok, falatkák, az olasz tészták, észak-afrikai ételek is, a Balkánról különböző ízek, és természetesen a francia konyha ízei a meghatározóak éttermünkben. Az étterem a Nagymező utca és a Paulay Ede utca sarkán található, ami a színháznegyed központja, éppen ezért nagyon sok vendégünk jön be színház előtt, színházi szünetekben, vagy a színházi előadások után, de ugyanígy vendégeink a környéken próbáló színészek, művészek, illetve ami nagyon fontos, hogy a törzsközönségünk az itt dolgozó, illetve itt lakó emberekből áll.

Amikor megnyitottunk ’98-ban, akkor ez egy nagyon pici étterem volt, nyolcvan négyzetméterrel kellett gazdálkodnunk, ami a vendégteret is, meg a konyhát is magában foglalta. Férőhely szám szerint, durván olyan negyven, negyvenöt férőhelyünk volt, plusz a pici kis teraszunk, ami az utcán öt asztal. Ez a helyzet 2006 tavaszáig tartott, most vagyunk túl egy komoly átalakításon és bővítésen. Most az étterem a hátsó kiszolgáló helyiségekkel együtt körülbelül száznyolcvan négyzetméterre bővült, sikerült az évek folyamán megvásárolni a mögöttünk lévő két lakást, és a komplett konyhai átalakításon túl a vendégtér is jócskán megnövekedett. Most körülbelül nyolcvan embert tudunk leültetni. Jelenleg huszonkét alkalmazottunk van, összesen két műszakban. Pincéreink többsége szinte a nyitás óta itt dolgozik nálunk. Családias légkörben próbáljuk működtetni ezt az éttermet. Kitaláltunk egy olyan rendszert, hogy minden évben történik egy titkos belső szavazás, az év felszolgálója, illetve az év szakácsa címre, ebben a szavazásban mindenki részt vesz, és minden évben a felszolgálókból egy ember, és a szakácsokból is egy ember elutazik egy hosszú hétvégére, vagy négy-öt napra akár egy külföldi városba. Ezek általában fővárosok szoktak lenni, ahol a gasztronómia fontos szerepet játszik.

Éttermünk nagyon-nagyon jó helyen van, nagy az átmenő forgalom, ezért igazából reklámra nincs szükségünk. Kezdettől fogva egy olyan minőséget próbáltunk kínálni, ami bevonzza az embereket nap, nap után. A kötelező köröket megfutjuk mi is, mint ahogy a többi budapesti vendéglátó. Van a Budapesti Menü, és egy pár ilyen ajánló újság, a Best of Budapestnek van szintén egy kiadványa, ezekben a kiadványokban benne vagyunk. Az internetes oldalunkat pár évvel ezelőtt alakítottuk ki, azon, az étterem teljes panorámaképe mellett, ott található mindig az aktuális étlap is. Azon kívül az interneten keresztül lehet foglalni. Internetes oldalunk pont most újul meg, szeretnénk egy kicsit aktuálisabbá tenni, dizájnosabb weboldalt csinálni. Nagyon nagy előrelépés volt az idei bővítése az étteremnek, én azt gondolom, hogy ezen a helyen elértük azt az ideális méretet, illetve férőhely számot, amit mi ennek az étteremnek eredetileg is elképzeltünk.

Évek óta játszunk a gondolattal, tekintettel arra, hogy nagyon sok vendégünk budai, hogy csinálunk egy budai Szerecsent, ez az elkövetkezendő években szerintem meg is fog történni. Az eredeti elképzelésünk egy olyan hiányt szeretett volna pótolni a vendéglátás területén, ami abszolút hiányzott a budapesti palettáról, ez a bisztró, mint a párizsi bisztró kávéházak, ami egyébként a háború előtt egy abszolút létező műfaj volt a városban. Én azt gondolom, hogy ezt sikerült is megvalósítani, hiszen reggel nyolctól reggelivel, egészen fél egyig várjuk a vendégeket, és a nap folyamán, tizenegy óra után be lehet esni akár egy kávéra, de ha valaki egy négyfogásos ételsort akar végigenni, azt ugyanúgy meg tudja itt tenni. Kellene egyre több olyan hely a városban és az országban is, ahol nem fél belépni az ember, nincs fölterített asztal, nincs annyira megadva a módja az ültetésnek, étkezésnek, és mindenféle dolognak, hogy az ember egy kicsit felengedjen, és ne feszengjen. Nekünk ebből kifolyólag van nem egy olyan törzsvendégünk, akik nem, hogy naponta, de naponta többször jön be, beül reggelizni, elintéz valamit, ide visszajön, laptopozik, újságot olvas. Van, aki megunja az irodai létét, és ide helyezi át a bázisát. Szóval ez egy ilyen nagyon családias kis hely. Bízom benne, hogy az általunk kialakított stílus, amely rengeteg embert vonzott eddig is az étterembe, és az a családias légkör, amivel a pincérek, és az üzletvezetőink is fogadják őket, hogy ez a jövőben is sok pestit, és egyben sok külföldit fog bevonzani.