Cégünk 1992-ben vált le a Magyar Gördülő Csapágy Művekről, annak volt egy gyára. Először történetében önálló állami vállalatként, s még abban az évben novemberben privatizálásra is került, úgy hogy mi már több mint 10 évesek vagyunk.

A cégnek két profilja volt abban az időszakban csapágy, kardáncsapágy gyártás és vasszerkezeti gyártás. A vasszerkezetgyártásnál, nyugati cégekkel vettük fel a kapcsolatot, onnan kezdtük el, egészen egyszerű, nagyon gyenge feldolgozottságú alkatrészekkel. S ezt a folyamatot vittük a gyár önállóvá válása után, de időközben, mivel szerkezetátalakítások is voltak az országban, és a mezőgazdasági gépgyártás különösen visszafejlődött, kardáncsapágyra nem nagyon volt szükség. S úgy a 94-es, 95-ös években a csapágygyártást, mint olyat megszüntettük, s kimondottan vasszerkezeti munkákkal foglalkoztunk. El kezdtük bővíteni az ismertségünket, elsősorban Németországban, másod sorban Svájcban és Ausztriában. Jelen pillanatban éves szinten 600 milliós termelés van a gyárban, ez főleg Németország területére koncentrálódik két nagy gyárnak vagyunk beszállítói, az egyiknek már 21 néhány éve, a másiknak 10-15 éve. Ez nem más mint a DeutchFar Motorgyár és a DeutchFar traktorgyár, ezekkel nagyon jó és nagyon szoros a kapcsolatunk, konkrét rendeléseket biztosítanak, előre látjuk akár negyedévre, félévre a rendelés állományunkat, ami +- 10-20%-al módosulhat le vagy fel, attól függően, hogy náluk kint milyen a kereslet.

A bővülés másik iránya Svájc felé történt, ott pedig nyomdaipari berendezéseket előállító vállalatnak vagyunk beszállítói tartós szerkezetekkel. Ezek szerkezetek, a traktoralkatrészek, biztonsági berendezések, s a motoralkatrészek is, ennek megfelelő minőségi munkát kell a gyárban végezni. Minősített hegesztőink vannak és annyi forgácsoló kapacitással rendelkezünk, amennyi ezeknek a vasszerkezeti munkáknak a megdolgozásához szükséges.

Alapvetően gondolkodásmódban nem nagyon történt nálunk változás, hiszen, amint említettem mi 100%-ig exportra gyártunk és megszoktuk ennek a piacnak az igényét és megszoktuk a minőségi előírásokat. Ellenben van egy nagyon fontos dolog, amin változtatni kell, ha az Európa Unió tagjai vagyunk, akkor bizonyos termékek, akár a magyarországi könny ipar a legjobb példa erre, aminél igazán betanított munkák vannak, egyszerűbb minőségű munkák vannak, azok a peremországokba, akik ezután kerülnek a peremre a schengeni határokon túlra, ugye Románia, Bulgária, Szerbia, Ukrajna, oda kiviszik ezeket a termékeket. Nekünk tehát, ha benn akarunk maradni az Európai Unióban technikai fejlesztést kell végrehajtani, ehhez modern szerszámgépeket, berendezéseket, korszerű technológiát kell alkalmazni, amire azokban az országokban még nem képesek. Ez az egyetlen útja a jövőbeni fejlődésnek, s ez biztosíthatja, azt hogy az Európai Unión belül is versenyképesek vagyunk és meg tudjuk tartani a piacainkat. Egyrészt a technikai fejlesztés jobb minőségű terméket, gyorsabbat és idézőjelben olcsóbbat állít elő, ehhez bizony nagyon komoly beruházásokra van szükség a cégnél.

Konkrétan marketinggel és a piaccal nem nagyon foglalkozunk, viszont a két nagy gyár a motor és a traktorgyár, olyan referenciát jelent, s mivel fenn vagyunk az interneten, meg nemzetközi kézikönyvekben megjelentünk, mint magyarországi gyártók, hogy ez a referencia jelentette azt, hogy voltak olyan, s a svájci cég is pontosan az internetről vett le bennünket, mert a másik két gyár, akiket az előbb említettem, olyan feltételek biztosít a gyártásukhoz, amely garancia arra, hogy nekik is meg fogunk felelni. Van egy ilyen irányú elterjedés, konkrétan piackutatást, azért is nem folytatunk, csak ezeknek a lehetőségeken belül, mert ezeknek a gyáraknak a termékskálája is bővül. Nagyon megbízható partnerek vagyunk, például a motorgyárnak Magyarországról egyetlen beszállítói vagyunk. A traktorgyárnak Magyarországról 2-3 vállalat szállít be. S ők mivel mi itt megbízható partnereik vagyunk a termékskálájuk bővítését is ránk építik. Minekünk az igazi versenytársaink nem is Magyarországon vannak, hanem a megjelenő lengyel, szlovák, cseh piacok, amelyek a szállítási távolságok miatt olcsóbb termékeket tud prezentálni nekik.

Nagyon érdekes dolog, hiszen a traktorgyárnak 2-300 beszállítója van és ezek között időszakosan vannak olyanok akikkel nincsenek megelégedve, vagy pedig azoknak a másik nagy beszállítóiknak, akiknek esetleg más kiegészítő termékekre is lenne szükség, kiközvetítenek bennünket. Tehát igazán piackutatással ma nem nagyon tudunk foglalkozni, mert a kapacitásunk így is teljes mértékben le van terhelve. Nem is nagyon tudnánk bővülni, hiszen sajnálatos módon a környezetben nagyon nehéz, megfelelő jó szakembereket felvenni és olyanokat a gyárba elcsábítani. Ezért arrafelé tendálunk, hogy az áraink, és elsősorban a minőségünk és a szállítási határidőink legyenek azok, amelyek bármelyik külföldi partnerünknek megfelelnek. Van még egy érdekessége ennek, nekünk évek óta van ISO minősítésünk, de ez még kevés ezeknek a cégeknek hasonlóan, mint az autóipari beszállítóknak. Minden évben a motorgyár például megszáll bennünket és újra minősít bennünket. Így nagyon szerencsések is vagyunk, mert a legmagasabb kategóriába kerültünk be, ami azt jelenti, hogy az “A” kategóriás beszállító, feltétel nélküli beszállító. Innen nagyon gyorsan ki lehet kerülni, de évek munkája kell, amíg visszakerül az ember ebbe a kategóriába. Ez viszont azt jelenti, hogy nagyon megbízható a partner és néha még nem is biztos, hogy ár versenynél, ha a mi árunk magasabb, hogy mi szenvedünk hátrányt.

A változás, ami befog következni itt a cégnél, hogy magasabb szintű termékeket állítunk elő. Az a termék versenyképes a kinti piacokon, amelyekbe idézőjelben kevesebb az anyag, s több benne a szellemi ráfordítás, több benne a szellemi minőség, a szellemi termék. Ezek irányába indulunk el és a beruházásainkat is erre koncentráljuk. Olyan gépeket veszünk, CNC vezérlésű gépeket, amelyek sokkal jobb minőséget, gyorsabbak, pontosabbak. Ehhez viszont a szakembergárdát is ki kell képezni, a gyári dolgozók szaktudása is ennek következtében bővül, emelkedik, s gondolkodásmódjuk is egy más irányba indul el. Nyilván, hogy ez egy olyan versenyhelyzetet is teremt, hogy könnyebb őket elcsábítani, mert magasabb kvalitású szakemberek, de itt a törzsgárda, olyan régi dolgozókból álló egység, amelyik nehezebben mozdul el a gyárból.